BOLG

„Bolgok, akik programoznak, mert teremtenek valamit, ami egyszercsak életre kel és működik.” Mt 5,1-10
← előző: Isten vetületei | következő: a nagy pártpárbaj, 2019 →

innováció, halálvölgy, túrórudi – 2019. május 17.
0.
Innovációs fórumon jártam. A rendezvényt az MTA körüli hónapok óta tartó huzavona kapcsán szervezte az ADF abból a célból, hogy jobban megértsük, mi is az innováció, mi a szerepe, kinek mi köze hozzá és hogyan lehetne növelni a mértékét.
Négy előadást hallottunk, utána hozzászólások.
1.
Muraközy Balázs (MTA KRTK) a definícióval kezdte. Az innováció egy újdonságnak, (számunkra) új megoldásnak vagy dolgok (számunkra) új kombinációjának a bevezetése. Nekem most esett le, hogy innováció, azaz nóvum, azaz bele az újba, újítás. Számomra ez kb. az, hogy „csináljuk mostantól másképp”. Ha például otthon bevezetjük, hogy ezentúl a gyerekek mosogassanak, az egy innováció. (A példa mutatja, hogy az innováció jelentős része nem K+F.)
2.
Duda Ernő (Solvo) mint számos cég megalapítója a gyakorlat szemszögéből mutatta be az innováció szerepét, jelentőségét. Adott vizsgálatok során a röntgendózis jelentős csökkentésére irányuló projektjük nyilvánvalóan nagyon hasznos innováció lehetőségét jelentheti a kórházak számára. Érdekes volt arról hallani, hogy egyáltalán nem az a gond, hogy ne lenne pénz (akár kockázati tőke) az innovatív ötletekre, inkább az a baj, hogy bármilyen gyenge lábakon álló ötlettel is pénzhez lehet jutni ma „innováció” címszóval, ami bár végül nem bizonyul megvalósíthatónak, a jó kutatók/szakemberek elszipkázását okozza. Az innovációs projektek esetén megcélozható pénzek nagyságrendje 200 millió körül kezdődik – ennek kapcsán kér(d)ésként elhangzott, hogy (fiatal) kutatók számára nagyon jók lennének fél/egymillió forint összegű 3/6 hónap időtartamú pályázatok egy-egy kutatási ötlet kipróbálására.
3.
Szabó Gábor, a MISZ elnöke (és az SZTE volt rektora) kiegészítette a definíciót azzal, hogy csak az innováció, ami konkrét eljárásban/termékben/szolgáltatásban megtestesül és ami végső soron több profitot eredményez. Megtanultuk a Stokes-féle kétdimenziós modellt, és szó esett az alapkutatás – alkalmazott kutatás – fejlesztés – gyártás tengelyen, a bal oldalon meglévő állami támogatás és a jobb oldalon meglévő piaci haszon közötti „halálvölgyről”, ami az alapkutatások innovációvá, termékké válását akadályozhatja meg.

Elhangzott: „Senki nem gondolja, hogy a kutatóintézeteket át lehet kapcsolni innovációs módba. Nem szabad az MTA kutatóintézet-hálózatát arra kényszeríteni, hogy alkalmazott kutatást csináljon.” Valamint: „A szabadalmak számával nem lehet a kutatóintézeteket mérni.” Ugyanakkor: „A fiataloknak lehetőséget kell adni arra, hogy hivatásként válasszanak az alapkutatás és az alkalmazott kutatás / innováció között.”
4.
Havas Attila (MTA KRTK) az innovációs rendszer résztvevőinek kapcsolatait, együttműködési lehetőségeit mutatta be. Elhangzott: „Hiába írunk le módszereket, valójában a dolgot magát csak egy tapasztalt kollégától tanulhatjuk meg.” Megtudtuk, hogy az innováció alapvetően a vállalatok feladata, hogy az együttműködéseket érdemes serkenteni (ehhez fel kell tárni az együttműködési hajlandóság jellegzetességeit), és hogy az oktatás, utánpótlásképzés alapvető fontosságú.
5.
Azt vettem észre, hogy abban mindenki egyetért, hogy az innováció „jó”. Elgondolkodtam, hogy ez mindig így van-e. Van-e olyan innováció, aminek nem csak mellékes negatív hatása van (mint pl. a gőzgépnek a levegőszennyezés), hanem összességében nettó rossz, jobb lenne, ha nem lenne. Naívan arra gondoltam, hogy lehetséges olyan eset, hogy a termék „tökéletes”, azaz bármilyen újítás csak ront rajta. Azaz ilyenkor az innováció újnak új, de káros.
Kérdésemben példának a túrórudit hoztam fel, mint tökéletes terméket. Ismert, hogy a gyártó (innovatív szakembere) egy ponton kitalálta, hogy lehet ezen még javítani, és piacra dobták a különböző töltelékekkel felturbózott túrórudit. Innováziós pénzeket vélhetően a turórudi-kifúró és töltelék-beletömködő gépek kifejlesztésére fordítottak... Ez után derült ki, hogy ezeket a roppant innovatív termékeket senki nem veszi, így lassan ki is koptak a boltok polcairól.
Van-e ilyen, kérdeztem.
Havas Attila válaszából megtudtam, hogy igen, létezik rossz innováció (The Dark Side of Innovation), amire kiváló példa azok a végeredményben világválságot okozó értékpapírok, melyek mint pénzügyi innovációk jelentek meg 2007 táján!
6.
Összefoglalva. Az innováció egyszerűen egy bevezetett újdonság. Létezik szervezeti innováció. Van jó és rossz innováció.
Következtetés. Az MTA átalakításának szándéka maga egy innováció, egy innovatív (azaz új) ötlet. Ebből azonban még nem feltétlenül következik, hogy jó is. Épp ellenkezőleg, egyre inkább azt látjuk, hogy az átalakítás minden áron való megvalósítása a rossz innováció egy szép példája lenne.