BOLG

„Bolgok, akik programoznak, mert teremtenek valamit, ami egyszercsak életre kel és működik.” Mt 5,1-10
← előző: magyar választási rendszer, kétharmad, 2018 | következő: Kosci →

hierarchikus menü és ontológia – 2018. október 10.
Csomó program bír hierarchikus menürendszerrel: a Mentés általában a Fájl menüben van, a Teljes képernyő meg a Nézet alatt. De hol van vajon az Elválasztás? Ismerek olyat, aki szerint nem jó ötlet, hogy a Wordben az Elrendezés alatt van. Vagy a Hivatkozás menüben? Hát nem is tudom, mindig meg kell nézni.
A call centerek is sokszor hasonló hierarchikus struktúrában működnek. Gondolhatnánk, hogy a hierarchia itt nagyon jó dolog, szép dolog, mert rendszerezi, könnyebben áttekinthetővé teszi a rendszert.
Úgy tűnik, hogy ez nincs így. A hierarchia sok esetben inkább hátrány. A keresést – adott funkció megkeresését – kifejezetten megnehezítheti. (Akár szimpatikusabbnak tűnhet a lapos szerkezet, ahol minden egy listában van, aztán Ctrl-F és megvagyunk.)
A call centereknél annyival rosszabb a helyzet, hogy ha az ember egyszer rossz útra tévedt, rossz gombot nyomott, akkor nagyon körülményes visszatalálni a célhoz. Vajon hányan nyomnak legszívesebben kapásból 0-t, azaz fordulnak inkább rögtön az ügyintézőhöz?
Régóta próbálkoznak az emberek taxonómiák/ontológiák, azaz olyan fogalmi rendszerek, hálózatok építésével, amik leírják a „világot” (ambíciózus eset) vagy akár csak egy program menürendszerét (kevésbé ambíciózus eset). Megalkotjuk a felsőbb szintű fogalmakat, alátesszük az alsóbb szintű fogalmakat, azok alá a legalul lévőket, azaz egy szép hierarchikus fa-struktúrába rendezzük a dolgainkat.
A bökkenő ott van, hogy úgy tűnik, hogy nem lehetséges általánosan érvényes, mindenki számára könnyen érthető rendszert létrehozni, ahogy ezt az ontológiákra vonatkozó kutatások is tanulságként megfogalmazhatják. Mert ugye: hová is helyezzük el az Elválasztás menüpontot?
Könnyebb kérdés: mely csoportba, mely felsőbb fogalom alá kerüljön a kutya? A válasz kapásból: hát nyilván emlős. Nagy hatással van ránk az egyik fő taxonómia, az állat- és növényrendszertan, amit a suliban tanultunk, és önkéntelenül azt gondoljuk róla, hogy az „igazságot” tartalmazza.
De ha egy 8-10 éves gyerek keresgél kutyákat, akkor rá fog kattintani arra, hogy emlős? Vagy arra, hogy méhlepényes neadjisten gerinchúros? Még az élőlény fölött elsiklana talán. Ami az igazán releváns csoport számára, az valószínűleg az állat, még ennél is jobbnak tűnik az aranyos állat – illetve adott esetben a félek tőle –, ha az ontológia készítője volt olyan kedves és bevezette ezeket a kategóriákat. Azaz a szóban forgó gyerek – és mindenki más is – a saját fogalmi rendszere szerint szeret leginkább keresni.
Azt mondhatjuk, hogy azért nem lehet tökéletes ontológiát csinálni, mert az egyes emberek gondolkodási-fogalmi rendszere eltérő. Mert mindenki másképp gondolkodik, más rendszerben, más összefüggésekkel, más asszociációkkal, és nem feltétlenül úgy, ahogy az ontológia építője.
Tökéletes ontológiát nem lehet csinálni, elég jót azonban – aminek a használata sokaknak kényelmes – igen. Ugyanakkor egy viszonylag rossz ontológiát is meg lehet szokni, meg lehet tanulni használni. Ennek tudatában talán érdemes lenne a menürendszereket nem verzióról verzióra átstruktúrálni abban a hitben, hogy mostmár sokkal okosabbak vagyunk mint régen, jobb ontológiát tudunk csinálni, olyat, ami „mostmár tényleg megfelel az emberek gondolkodásának”. Úgy tűnik, ebben nem nagyon leszünk sokkal okosabbak.
Kedves olvasó, ha ön éppen a Fővárosi Állat- és Növénykert call centerét tervezi, akkor kéretik nem a következő módon eljárni: „Amennyiben az újszájú állatok iránt érdeklődik, nyomja meg az 1-es gombot, ha viszont a vedlő állatok iránt, akkor a 2-est...”