BOLG
„Bolgok, akik programoznak, mert teremtenek valamit,
ami egyszercsak életre kel és működik.”
Mt 5,1-10
← előző: Közép-Európa, hazám |
következő: Jáni számsora →
a bipoláris zavar és a közlekedési lámpa – 2018. december 8.
0.
Bipoláris, azaz kétpólusú: egyszer fent, egyszer lent.
A bipoláris zavar egy olyan állapot (nem nevezem betegségnek),
amikor az ember két egymástól markánsan különböző lelkiállapotot él meg,
egy elkeseredettet (-) és egy feldobottat (+), a két hangulat közötti
váltás nagyon hirtelen, ok nélkül áll be, és az egyes állapotok időtartama
hosszabb idő (pl. fél év) is lehet.
Mindenki átéli, hogy adott esetben jókedvű máskor meg rosszkedvű,
de itt ez a két pólus viszonylag szélsőséges formában jelentkezik.
(-) esetben az ember rossz esetben egész nap a fal felé fordulva
fekszik az ágyban és sír,
nem, vagy csak extra erőfeszítés árán képes
elvégezni a legalapvetőbb feladatokat;
(+) esetben viszont hajnaltól éjjelig aktív,
záporoznak a (vadabbnál vadabb) ötletei, gyorsan beszél,
gondolatai örvénylését szinte maga sem tudja követni.
A két szakaszt nevezik „depressziós” illetve „(hipo)mániás” szakasznak is,
innen a korábbi mániás depresszió elnevezés, de a bipoláris zavar sokkal jobb.
1.
2018. október 11-én részt vettem Belső Nóra pszichológusnak
a bipoláris zavarról szóló
előadásán.
Megtudtuk, hogy a bipoláris zavarosok általában az átlagnál intelligensebbek,
a „sima” depressziósokkal ellentétben nevetnek a vicceken
és számuk akár a 100000-et (1%) is elérheti Magyarországon.
Az előadás végkicsengése az a nagyon pozitív gondolat volt, hogy
a legjobb felfogás:
elfogadni ezt az állapotot, együtt élni vele, sőt büszkén vállalni.
Az előadás után lehetett kérdezni.
Valaki jelentkezett a 3-400 fős közönségből és azzal kezdte,
hogy öt kérdése lenne.
Mikor a moderátor jelezte neki, hogy legyen inkább max kettő,
hogy másnak is adjunk lehetőséget,
akkor azt válaszolta, hogy jó, akkor három. :)
Pár perc múlva ő maga mondta,
hogy „Most kicsit ilyen hipomán szakaszban vagyok.”,
a pszichológusnő erre megjegyezte:
„Jó, azt gondoltam az öt kérdésből.” :)
2.
Néhány gondolat a témáról,
amik persze tudományosan lehet, hogy egyáltalán nem állják meg a helyüket.
a) Feldolgozhatóság. A „nagy, feldolgozhatatlan öröm” elmélete:
a (-) szakaszra azért van szükség,
mert a szervezetünk nem bírja az örökös maximumon pörgést, kell a pihenés.
Meg lehet fogalmazni ennek az ellentétét is,
a „nagy, feldolgozhatatlan bánat” elméletét.
b) Böjt. Akkor tudunk igazán örülni, ha az ünnep előtt visszafogtuk
magunkat, önmegtartóztatást gyakoroltunk, böjtöltünk.
Azaz az igazi örömhöz szükség lehet kontrasztra, amihez képest nagy az örömünk.
c) Korrekció. Ahogy a tőzsdén is, kell a korrekció.
Ha túl sok valami, ha nagyon átestünk a ló túloldalára,
akkor ki kell egyensúlyozni a dolgokat, szükségszerűen a másik oldal következik.
3.
Gimis korom óta nagy hatással van rám Déry Tibor „Szerelem” című novellája.
Ez azt meséli el nagyon érzékeny szavakkal,
hogy milyen az mikor valaki börtönből szabadul,
hazamegy és találkozik a feleségével, aki évek óta vár rá.
Börtönből szabadulni, (-)-ból (+)-ba váltani:
aki nem éli át, az nem tudja milyen.
Csak aki volt börtönben, az tudja, milyen a szabadulás pillanata,
csak aki bipoláris zavarosként átéli a kemény (-) szakaszt,
az tudja, hogy milyen,
mikor egyszer csak (+)-ba vált a világ és kivirul minden.
A novellából megsejthetjük ezt a különleges tapasztalatot:
„Ebben a percben [...] megszólalt körülötte a világ. [...]
Körös-körül minden szín robbanni kezdett.
[...] A járdákon sok millió ember sétált, mind civilruhában,
egyik szebb, mint a másik.”
Érdemes elolvasni ezt a részt.
4.
Jaaj, nem igaz, már megint piros a lámpa!
Ha odaérve a kereszteződéshez piros a lámpa,
az valójában jó, mert utána tutira zöld lesz. :)